Azok körében, akikre a New Age mozgalom nagy hatással van, sokan úgy gondolják, hogy az egyén intuíciós képessége egyfajta fokmérője a spiritualitásnak, a szellemi, lelki fejlettségnek.
A modern embert – természetes és érthető módon – hajtja a kíváncsiság a létezés olyan tájai felé, amelyeket az öt érzékszervével nem képes felfogni. A tudomány fejlődése is azt mutatja, hogy az egyre kifinomultabb technikai eszközök által egyre messzebbre látunk, hallunk, illetve a környezetünk mikrovilágát is egyre jobban érzékeljük. De ott van az a világ, amelyhez nem tud eljuttatni minket a technika. Lehet, hogy csak egyelőre…
Sokan szeretnék a teret, az időt és a tudatot tágítani annak érdekében, hogy olyan információkhoz jussanak, amelyek által jobban, boldogabban élhetnek. Mindenki cipeli szorongásait, félelmeit és igyekszik azoktól szabadulni. Erős az emberekben a kontrolligény annak érdekében, hogy vágyaik, elképzeléseik szerint történjenek meg az életük dolgai. Ehhez a célhoz jól jöhet az a képesség – saját vagy más személyé -, amely a tudat által vezérelt módszerrel hiteles információt szerez a jelenben hozzá nem férhető tényekről, a jövőbeli eseményekről és akár azokra befolyással is van. Hívják ezt hatodik érzékelésnek, intuíciónak, belső látásnak, érzéken túli észlelésnek (ESP), médiumitásnak, tisztánlátásnak, agykontrollnak, telepátiának, bioenergiának, extraszensz képességnek stb.
Tanfolyamok, iskolák, magukat valamilyen extra képességgel rendelkezőnek hirdetők ígérik azt, hogy megtanítják vagy beavatnak bárkit abba a módszerbe, technikába, ami által az emberi tudat és érzékelés kitágul. Sokan olyan tulajdonságokkal rendelkező embernek állítják be magukat, akik képesek „beavatni” másokat abba a tudásba, ami által kinyílnak azok a titkos kapuk, amelyeken keresztül be lehet jutni abba a dimenzióba, ahol hozzá lehet férni a hőn áhított információkhoz. Tehetik ezt jóhiszemmel, jó szándékkal, de tehetik ezt önös érdekből, valamilyen haszon reményében.
Azt gondolom, hogy a létezésnek sokkal tágabb és sokoldalúbb formái vannak, mint amit az öt érzékszervünkkel fel tudunk dolgozni. Attól még, hogy valamit nem látunk, még van. Az oroszlán – amely egy földi élőlény – az afrikai szavannán a teljesen sötét éjszakában is látja az antilopot. Mi emberek akkor és ott nem látjuk, tehát számunkra nem létezik. Attól még ott van. A szintén teljesen sötét óceán alján van olyan hal, amelyik saját maga által termelt energia által fényt bocsájt ki. Nem tudjuk, hogyan, mégis megtörténik.
Nem hiszem, hogy bármilyen született vagy továbbfejlesztett képességünk értékmérője lehet az egyedi emberi lét minőségének. Van, aki abszolút hallással rendelkezik, és gyönyörű zenét szerez, van, aki másoknak finom ételt tud készíteni, és van, aki a tudása segítségével elvezet egy hatalmas repülőgépet. Van, aki pedig rendelkezik egy kifinomultabb tudati műszerrel, ami által segíteni tud másoknak. Mindenki céllal tud valamit és nem érhet többet vagy kevesebbet semmilyen spirituális értékrend szerint.
Úgy érzem, hogy az extra érzékeléssel kapcsolatos véleményünket, hitünket csak egyféleképpen lehet erősíteni: saját megélésünk alapján, amihez idő, helyzet és nyitottság szükséges. Legyen az közvetlen vagy másnál tapasztalt jelenség. Sok éven át „győzködtem” magamat arról, hogy bizonyos érzékeléseimnek van információs értékük, és bizonyos tudati megnyilvánulásaimnak van hatásuk. Először magamat kellett meggyőznöm, hogy higgyem, tudjam. Ezért merek írni és folytatni a következő részben az eszmefuttatásomat az extra érzékelés nem könnyű témájáról.
Csizmadia Attila
tetszett