Férfiként olyan testi folyamatról írok, amelyet nem élhetek át. Ez a menstruáció.
Azt nyilván látom, hogy a nőket ez az igencsak intenzív testi reakció – bár különböző mértékben és tüneteken keresztül – nagyon megviseli. A kellemetlen tünetek: erős hasi görcs, vérnyomás ingadozás, izzadás, fázás, migrénes fejfájás, hányinger, gyengeségérzet, testhő ingadozás, fáradékonyság stb. Bátran merem mondani, hogy számos férfitársam ezeknek a töredék részétől már kidőlne. Nem beszélve a hormonális folyamat kiváltotta lelki és érzelmi hullámzásról, feszültségről, idegességről, érzékenységről. Nem véletlenül hívják a menstruációs időszakot nehéz napoknak. Sok nőnél a menstruáció első napja különösen kellemetlen. A nők dolgát az is nehezíti, hogy erről a teljesen normális testi és lelki reakcióról nem szokás beszélni, intimnek, sokszor szégyenteljesnek tekintik a témát. Ennek a torz hozzáállásnak nyilván megvannak a múltba beágyazott társadalmi, ideológiai és vallási okai. A modern világ egyik – egyébként pozitív – törekvése, a nemek közötti egyenlőség megteremtése, sokszor gátolja annak a ténynek a reális elfogadását, hogy a nő a menstruációs napokban gyengébb lehet.
Ezeket a dolgokat mindenki tudja, de a fejlettnek mondott társadalmunk azokon a napokon ugyanúgy elvárja a nőktől a több fronton történő helytállást, mintha mi sem történne. A dolgozó, tanuló férfiaktól és nőktől hasonló teljesítményt várnak el a munkáltatók, iskolák. Számomra érthetetlen, hogy ez a teljesen nyilvánvaló probléma a szőnyeg alá van söpörve. A gyógyszeripar megoldásként felkínálja a fájdalomcsillapító és görcsoldó kémiai anyagait. A drogériákban elképesztő mennyiségű és fajtájú, tökéletes nedvszívást és kényelmet biztosító eszközöket lehet kapni. Ezek nem kis költségek, a komoly és nagy hasznot produkáló iparágak „használják” a nők vérét. Nem ezek a mechanikus megoldások adnak igazi segítséget a nők számára azokon a napokon, amikor rosszulléttel küszködve igyekeznek megfelelni a munkahelyi és tanulmányi elvárásoknak.
Nekem az jutott eszembe, hogy ha létezik a gyermekek után járó fizetett szabadság, akkor miért nem adják meg a nőknek havonta legalább egy nap erejéig annak a lehetőségét is, hogy otthon tudják átvészelni legalább az első nap nehézségeit. Már az is segítség lehetne, hogy a nő eldönthesse azt, hogy akar-e havi egy fizetés nélküli szabadságot kivenni a legnehezebb napon. Az igazi emberséges megoldás persze a fizetett nap lenne. Felvetődik a kérdés, hogy ha már az idő múlásával megszűnik a menstruáció, akkor mi történjen. A klimaxnak is számos kellemetlen tünete van, szóval ki lehetne nyugodtan terjeszteni valamilyen kedvező általános munkavállalói jogot a nőkre.
Ezek hirtelen ötletek, a professzionális és emberi megoldáshoz társadalmi, politikai, gazdasági párbeszédre, összefogásra és akaratra lenne szükség. Ehhez nem kell már forradalom, nem kell vérnek folynia…