Nyolc éve történt, hogy nyár vége felé kezdtem telítődni a hétvégi grillezések húsos özönével. Az okozatként jelentkezett súlygyarapodásom és az emésztési rendszerem túlterheléséről érkező számos kellemetlen jel miatt úgy döntöttem, hogy egy-két hétig hanyagolom a hústartalmú ételek fogyasztását. Nem kerestem ideológiát a döntésemhez, nem tettem örök fogadalmat, nem határoztam meg konkrét időintervallumot.
Eltelt az első hét, aztán még egy, aztán már egy hónap, és a következő is megkezdődött, amikor meg kellett állapítanom, hogy egyre jobban és jobban érzem magam. Elmúltak az emésztési problémáim, lementek rólam a felesleges kilók, úgy, hogy mindeközben frissebb lettem mind fizikailag, mind szellemileg. Rendszeresen sportoltam és nem gyengült a teljesítményem, hanem javult. Telt az idő és eszembe sem jutott, hogy húst egyek. Úgy maradtam. Nem kívántam a húst, sőt az abból készült ételeknek a számomra már kellemetlen szagát kezdtem érezni, nem pedig ínycsiklandó illatát. A tanulmányaim során megszerzett ismeretek alapján figyeltem arra, hogy változatosan étkezzem és magamhoz vegyem azokat a vitaminokat, ásványi anyagokat, amelyek elengedhetetlenek az egészséghez. Az elmúlt években mindössze pár alkalommal volt náthám, pár napig voltam lázas. Köszönöm a sorsnak azt, hogy nem kell komolyabb fizikai problémával küzdenem.
Tudom, hogy ezt úgy hívják, hogy amit csinálok, az vegetáriánusság. Jó, halat eszem. Meg sajtot, meg tojást. Én nem akartam semmilyen …iánus lenni, egyszerűen csak sokkal jobb így nekem fizikailag, lelkileg és szellemileg is.
Az nagyon tanulságos és érdekes, amilyen sokszínűen reagált a környezetem az új étkezési szokásomra. Döbbent kérdések, címkézés, konkrét és részletes indoklás elvárása, ideológia keresése, kéretlen győzködés, lebeszélési kísérlet és véleményformálás, gúnyolódás, provokálás. Nem menetem és nem megyek bele ezekbe a játszmákba. Röviden elintézem azzal, hogy nekem így jó, nincs ideológiám és nem akarok senkit győzködni arról, hogy ne egyen húst. Tegye mindenki azt, amit jónak lát, ahogy én is azt teszem.
Megfigyeltem, hogy leginkább azok provokálnak vagy győzködnek, akikben már felmerült, hogy érdemes lenne nekik kipróbálni a hús elhagyását vagy a fogyasztás mértékének csökkentését. Az új étkezési szokásommal kapcsolatos párbeszédek közepette gyakran azt éreztem, hogy mintha embertársaim vívódnának, és saját magukkal vitatkoznának. Velem nem lehet, mert én nem győzködök senkit ebben a témában. Röviden elmondom, hogy nekem miért „jött be” és kész. A leglazábbak azok, akikben fel sem merül ez a kérdés. Megvonják a vállukat és azt mondják: „Te tudod.”
Találkoztam több olyan esettel, akik ideológiai alapon, vagy valamilyen tudatosság mentén hagyták el a húst és nem lettek jobban, sőt. Találkoztam olyanokkal, akik a térítő szerepbe helyezték magukat és minden alkalmat megragadtak arra, hogy másokat győzködjenek arról, hogy kövessék az ő szokásaikat. Miért kellene?
Tudom, hogy vannak olyan törvényszerűségei a testünk működésének, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni, tehát ügyelni kell arra, hogy megfelelő mennyiségben vigyünk be elengedhetetlen anyagokat a szervezetünkbe. Hiszem azt, hogy emellett vannak egyedi szükségleteink és nem vagyunk mindenben teljesen egyformák, ahogy sem kinézetünkben, sem jellemünkben, sem képességeinkben. Ettől izgalmas az élet és az étel.