A civilizáció fogalmát sokféle szövegkörnyezetben használjuk, de leginkább a modern, fejlődő társadalomra, gazdaságra és kultúrára értjük, szembeállítva az emberiség elmaradott állapotával.
Használjuk ezeket a kifejezéseket is: civilizációs ártalmak és civilizációs betegségek. Ezek a sűrűn használt szóösszetételek erős ellentmondást sugallnak. Ha valamilyen folyamat, állapot negatív hatással van az ember egészségére és lelkére – a földi létünk értékeire -, akkor azt hogyan tekinthetjük pozitív fejlődési trendnek? Természetesen én nem az emberiség technikai, tudományos és kulturális fejlődése ellen kívánok szólni, hanem azokról a dolgokról, amelyekkel gyógyítói munkám és emberi kapcsolataim során nap, mint nap találkozom.
A civilizálódó emberiség egyre hosszabb átlagos élettartamot ér el, ami nagyon jó, miközben a legtöbben fiatalkoruktól kezdve számos negatív, kellemetlen tünettel küzdenek. Ezeket a testi és lelki diszfunkciókat betegségnek tekintjük, miközben én azt gondolom, hogy ezek az amúgy egészséges testnek a természetes védelmi reakciói azon támadások ellen, amelyek a modern korban érnek szinte mindenkit.
A szervezetünket minden másodpercben érik olyan atrocitások, amelyeket mi magunk, emberek hozunk létre. Az ételek tele vannak vegyi anyagokkal: tartósítószerekkel, íz- és térfogat fokozókkal, stabilizátorokkal, színezékekkel, permetező szerekkel stb. Minden levegővétellel számtalan olyan dolgot lélegzünk be, amelyek károsítják a szervezetünket: égéstermékek, mechanikai súrlódás miatt leváló részecskék, gyárak működése által kibocsátott anyagok, dezodorok stb. A polleneket azért nem sorolom ide, mert azok önmagukban nem károsak, hanem az allergiás reakcióink már szervezetünk túlterheléséből következő túlzott védelmi válaszok. A vízből, az élet legfontosabb eleméből különféle tisztítószereket, ki nem szűrt hormonokat veszünk fel. Ehhez még jön a sok alkohol, cigaretta, drog, energiaital, gyógyszer, cukor- és zsírfogyasztás. A testünkre negatívan hat még többek között a mozgásszegény életmód, a divat kedvéért hordott kényelmetlen cipők, feszes ruhadarabok stb. A folyamatos kontrolligény, félelem, stressz, érzelmi elfojtás, túlterheltség, a kommunikációs eszközök okozta idegi feszítettség pedig a lelket, szellemet fárasztják, rombolják, amelyek kihatnak testi funkcióinkra is.
A teljesség igénye nélküli felsorolás elemei folyamatosan támadják, terhelik a szervezetünket, immunrendszerünket, amelyek ellen állandó védekezéssel, tünetekkel reagálunk. A testünk állandóan arra figyelmeztet minket, hogy ártalom éri. Általában gyógyszerrel igyekszünk orvosolni a testi problémákat, amelyek segítő funkciójukon túl – a mellékhatások miatt – újabb negatív reakciókat is okozhatnak.
Az emberi szervezet egy nagyon bonyolult és csodálatosan jól működő egység. A civilizáció okozta elképesztő mértékű támadásokat is hellyel-közzel képes kivédeni, annak hatását mérsékelni, de csak bizonyos határig, mert végesek az eszközei. Mi, emberek most ezeket a határokat feszegetjük nap, mint nap.
A gyógyítók olyan folyamatos tűzoltásban vesznek részt, amely közben a tüzet egyfolytában táplálják!
Azt nem gondolom, hogy túl kellene védenünk a testünket, mert annak az is a funkciója, hogy egy életen át használjuk, míg végül elnyűjük, mint egy ruhát a vállalt életfeladatunk támogatásához. A használat mértéke, formája és mennyisége nem mindegy. A sportolásra is ez vonatkozik, amelyben az arányosság nagyon fontos. A túlzott mértékű terhelés idő előtt koptatja el az ízületeinket, a kevés mozgás pedig testünk más funkcióit károsítja. Azt el kell fogadnunk, hogy a testnek is vannak olyan részei, amelyek a használattól kopnak, mint a ruha, de ez így van rendben. Jól kell gazdálkodnunk a fizikális eszközeinkkel.
Nem gondolom, hogy újdonságokat írtam le, de úgy érzem, hogy ezekkel a tényekkel foglalkoznunk kell egyedileg annak érdekében, hogy a lehetőségeinkhez képest igyekezzünk mérsékelni a testünket ért negatív hatások mértékét.
Ehhez az írásomhoz kapcsolódik egy korábbi gondolatmenetem: