Szabadtéri előadás cirkuszi attrakciókkal Óbudán (3K: Kaszásdűlői Kulturális Központ előtti téren)
Rendező: Dicső Dániel
Cirkuszi attrakciók koreográfusa: André Rolland
Jelmez: Cselényi Nóra
Látvány: Márkus Sándor, Hajdu Bence
Szereplők: Patkós Márton, Eke Angéla, Balázsovits Edit, Bakos-Kiss Gábor, Bach Kata, Papp Endre, Döbrösi Laura, Karalyos Gábor és a Commandarte Társulat
Nagyon sajátos élményben lehetett részem egy kellemes nyári estén az óbudai Kaszásdűlő kis központi terén. A Liliom előadást meglepő módon ingyenesen lehetett megtekinteni időben elkövetett regisztráció segítségével.
A látványtervezők nagyszerűen használták fel háttérként a Kulturális Központ épületét, a cirkuszi állványokkal, akrobaták mozgásával pedig elénk varázsolták a korabeli városligeti Vurstli hangulatát. Meglepő volt számomra, hogy a nem kis munkával és költséggel létrehozott előadás egyszeri volt és ingyenesen megtekinthető. A színészek teljesítménye – a körülményeket tekintve – nagyszerű volt: semmi hakni, mindenki teljes erőbedobással játszotta el a rábízott szerepet.
Dicső Dániel újabb bizonyítékul szolgált arra, hogy az érett rendezői koncepció, az eltalált látványvilág, a jó szereplőválasztás, a társművészet ízléses felhasználás hogyan tudja élővé tenni számunkra a már távoli időben létezett kis emberek világát megidéző Molnár Ferenc művet.
Patkós Márton – mint cím- és főszereplő – vitte hátán az előadást úgy, hogy azt érezhettük: azon az estén senki más nem játszhatta volna el Liliomot. A kilátástalan társadalmi helyzetben lévő, a jobbra, másra vágyó fiatalember hányódását, céltalanságát és a kudarcra ítélt kitörési kísérletét úgy mutatta be nekünk, hogy minden másodpercben Liliom volt, összeolvadt a lényével. Azóta már tudjuk, hogy Mácsai Pál az Örkényben főszerepet bízott rá a József és testvérei című nagyszabású előadásban. Nagyszerű látni, hogy egyre több fiatal és bátor tehetség jön ki a színi egyetemekről. (A közönség soraiban felfedezhettük a barátokat: Dóra Bélát és Jéger Zsombort.)
Eke Angéla jól hozta a naivan reménykedő cselédlány szerepét, akinek még kevésbé voltak fényesek a lehetőségei a múlt század elején.
Balázsovits Editet régen láttam színpadon. Örömmel tapasztalhattam, hogy a színészi eszközeivel meggyőzően tárta elénk a gátlástalan és erőszakos körhinta tulajdonosnőt.
A többi szereplő és az artisták is hibátlanul teljesítettek és felemelő előadást varázsoltak a július eleji estén a nagyon hálás és hosszan tapsoló, ünneplő közönség számára. Bízom abban, hogy az alkotók nem tettek le arról, hogy újra és újra eljusson ez a hatásos színpadi attrakció a közönséghez.