Városmajori Szabadtéri Színpad/Belvárosi Színház/Orlai Produkció
Szerző: Mike Bartlett
Rendező: Réthly Attila
Szereplők: Schruff Milán, Pálmai Anna/Péter Kata, Nagy Dániel Viktor, Szabó Irén/Gubik Petra, Dékány Barnabás
Az 1960-as évek hippi és beat mozgalmának nemzedéke, a szeretet, a béke, a szabadság és az egyenlőség hirdetői, a szexuális forradalom fiataljai mára 70-es nyugdíjassá váltak. Mike Bartlett műve Angliában játszódik, amelyről már az első percekben beugrott A nagy generáció című magyar film.
Mindkét alkotás azt dolgozza fel, hogy a saját országukban hogyan veszítette el az a bizonyos nagy generáció a szép eszméket, hogyan tűntek el a hétköznapokban a magasztos értékek, hogyan foszlottak semmivé az illúziók.
Forrás: Belváros Színház web oldala
A Love Love Love három korszakban mutatja be egy páros életét. Fiatalon, a „hőskorban”, majd közép- és idős korukban. Anélkül, hogy lelőném a sztorit, az leírható, hogy a páros a szabadság eszméjét félreértelmezve önzővé, öntörvényűvé válik. Az angol konzervativizmus megbontásában nagy szerepe volt a generációnak, de aztán a felfutó gazdaságban és fogyasztói társadalomban érzelmileg eltorzulnak és eltávolodnak egymástól, tönkreteszik gyermekeiket, a következő nemzedéket. Mike Bartlett úgy mutatja be nekünk ezt a folyamatot az irónia és a humor segítségével, hogy egyszerre szórakoztat és gondolkodtat el.
Réthly Attila rendező hagyja élni a jól megírt párbeszédeket és a színészeket. Az érzelmi és gondolati hangsúlyokat ízléssel és intelligensen emeli ki. A díszletek, a jelmezek tökéletesen töltik be szerepüket a „se több sem kevesebb nem kell” elve mentén.
Pálmai Anna lubickol az irányítást, a manipulációt kezében tartó önző fiatal lány, majd a későbbi anya szerepében. Ízléssel komédiázik és játszik drámaian, ahogy éppen a darab íve megkívánja. Azt a nőtípust mutatja be, aki már – jogos igényként – nem akar a férfiak irányítása alatt élni, csak éppen átesik a ló túlsó oldalára.
Forrás: Belvárosi Színház web oldala
Schruff Milán játéka is nagyon tetszett. Úgy szerepel, hogy nem szerepel. Természetes módon mutatja be a felelősségtől szabaduló, a nő irányítása alatt sodródó, csak az élvezetekkel törődő „fogyasztói” férfit.
A páros a legfontosabbat bukja el az élete során: az őszinte és mély érzelmek megélését és átadását. Sivárrá válnak, amit a gyerekeik erősen megsínylenek. Megkapják a szembesítést tőlük, de már késő. Lepereg róluk, idős korukra önzővé és lélektelenné váltak, a lehető legtávolabb kerülve a 60-as, 70-es évek szép és magasztos eszméitől.
Forrás: Belvárosi Színház web oldala
Nagy Dániel Viktort az elején láthatjuk abban az általa jól megformált szerepben, aki kívülről szemléli a beat mozgalmat.
Szabó Irénre és Dékány Barnabásra – mint az „áldozatokra” – kevesebb humoros pillanat maradt, annál inkább kellett nekik a helyenként szívszorító helyzetüket bemutatni. Jó hatással és hitelesen meg is tették.
A darab utolsó perceiben megkapjuk a katarzist, ami nem csak a párbeszédekből következett, hanem a Réthly Attila által megrendezett utolsó jelenet hatásának is köszönhető.
Én a Városmajori Színházban láttam az előadást, de ajánlom ősszel a Belvárosi Színházban a Love, Love, Love megtekintését.
Csizmadia Attila
Kapcsolódó írásom: