GRUNDoltam

A színészekből álló – A GRUND vígszínházi fiúzenekarnak – már nem kell túl sok marketing.
Az Óbudai Nyár keretében, a Főtérre szervezett ingyenes koncertjükön elképesztő tömeg gyűlt össze. A kezdés előtt már órákkal érkezett minden irányból a – természetesen főleg fiatal hölgyek túlsúlyából álló – közönség. A kezdéskor szinte mozdulni sem lehet a nem kisméretű téren.

A zenekart szinte felesleges bemutatni, de azért megteszem, mert lehet olyan olvasóm, akinek újdonság A GRUND vígszínházi fiúzenekar nagy sikere. A tagok: Wunderlich József, Ember Márk, Zoltán Áron, Medveczky Balázs és a zenekarvezető, Fesztbaum Béla.

Nagyszerű és természetes az a jelenség, hogy színészeink közül egyre többen élvezhető minőségben meg tudnak szólaltatni hangszereket. Minden művésznek jól jön, ha szélesíteni tudja a kifejezési formáit, különösen amiatt, hogy a mai színpadi előadások egyre inkább összművészeti produkciók. Erről több színházi ajánlómban teszek említést.

A Grundosok sem jönnek zavarba, ha többféle hangszeren kell játszaniuk. A repertoár tekintetében tutira mennek: főleg Presser Gábor dalok, de hallható tőlük Dés vagy éppen Illés szerzemény is, és pár biztosan ható külföldi –pl. Brian Adams, Pink Floyd – sláger.

Volt részem már nagyobb zenei élményben, de ez nem baj. A hangulat, a lelkesedés, a közönséggel való együttélés, az örömzenélés messze felülírja az esetleges kevés együttpróbálás lehetőségéből adódó zökkenőket. Tudtam, hogy Fesztbaum „Gilmour” Béla több hangszeren is professzionális szinten játszik, de azért az meglepett, ahogy az Another Brick in The Wall gitárszólóját tökéletesen eljátszotta. Úgy, hogy ebben a felállásban ő a billentyűs. De nem volt gond a basszusos Wunderlich Józsefnek sem az, hogy beálljon a zongora mögé, ahogy Ember Márknak sem, hogy hol gitározzon, hol szaxofonozzon, hol pedig klarinétozzon.

A fiúk elmondták, hogy soha nem játszottak még annyi ember előtt, mint azon az estén. Nem tudom pontosan felmérni, de szerintem lehettünk vagy háromezren, ami miatt még motiváltabb volt a csapat. Szinte eufóriában zenéltek, énekeltek, főleg Ember Márk és Zoltán Áron. Medveczky Balázs – aki tökéletesen adta meg a ritmus alapját a dobokon – amikor előre jött énekelni, olyan természetesen volt laza és humoros, mint aki mindig is zenei színpadra termett. Az nem volt meglepő számomra, hogy Wunderlich József profin bánik a hangjával és a hangszereivel, jó volt most is hallani.

A hatalmas sikerű Pál utcai fiúk előadás, a párhuzamosan folyó Vígszínházas fiatalítás, a Sztalkereseknek (ifj. Vidnyánszky Attila, Vecsei H. Miklós, Zoltán Áron) adott lehetőségek mind-mind nagyon nagy húzások voltak Eszenyi Enikő részéről. Bevitte a fiatal nézőket a Vígszínházba, és ott is tudja őket tartani, ami manapság nem könnyű. Ennek a hullámnak egyik pozitív eredménye a Fesztbaum Béla által kitalált GRUND vígszínházi fiúzenekar.

Az ötlet, a megvalósítás jónak ígérkezik. Személyesen nekem az esne jól, ha a zenekar egy idő után elszakadna a tuti slágerek előadásától és több kevésbé ismert, de izgalmas pop-rock dalt is előadnának. Természetesen nincs könnyű dolguk a csapat tagjainak, hiszen igencsak nagy terhelés alatt állnak anyaszínházukban. Tényleg csoda, hogy van még erre is idejük.

Csizmadia Attila

Kapcsolódó korábbi írásaim:

Háború és béke

Mondjad, Atikám!

Hamlet(ek)