Annuska2.0

FÉM Arts & Café
Írta: Cziczó Attila (Gárdonyi Géza „Annuska” c. vígjátékának felhasználásával)
Rendezte: Cziczó Attila
Jelmez és díszlet: Jendrics Anikó
Szereplők: Horváth Károly, Stubnya Béla, Bacsa Ildikó, Andai Kati, Szendrey Gitta, Barabás Tamás, Cziczó Attila, Horváth Máté

A „színház a színházban” helyzet különösen érdekes azoknak, akiknek a szívükhöz közel áll a teátrum világa. Én is ilyen vagyok.
A szerzők, rendezők szeretik abba a szituációba helyezni a színészeiket, hogy színészeket játszatnak velük. Budapesten több ilyen jellegű darabot láthatunk most. Például a Spirita Jazzkéz & Whisky vagy a Pesti Színház Bíborsziget előadásait.

Cziczó Attila átirata azért külön érdekes, mert Gárdonyi Géza művét „csavarta meg” úgy, hogy a klasszikus író által megírt helyzeteket felhasználva mutatja be a mai független színházcsinálás nehézségeit. Több remek írói ötlet – melyeket nem akarok lelőni – teszi egyszerre szórakoztatóvá és elgondolkodtatóvá az Annuska 2.0-ás változatát. Keserű humorral visz minket – szó szerint is – a kulisszák mögé. Miközben a szerző-rendező öniróniával tekint saját szakmájára, mégis átsüt az előadáson az, hogy nagyon szereti és tiszteli a színházat.

Az Annuska2.0 előadásban egyszerre jelenik meg egy szerelmi három- vagy inkább többszög, egy független színház első bemutatójának nehézségei, egy társulat tagjainak sokszor bonyolult viszonyrendszere és a művészi hiúság, mint hajtóerő és konfliktusforrás.

Cziczó Attila a régen élt és a korunkban megjelenő Gárdonyi Géza szájába adja azokat a rácsodálkozó kritikai megnyilvánulásokat, amelyekkel a ma emberét minősíti. Az átírat annak a bemutatását is lehetővé teszi, hogy bizonyos emberi viszonylatok mit sem változtak több mint száz év alatt. Az aktualizálások jó arányban és ízléssel jelennek meg az előadásban, nincsenek olcsó poénok, ezért megmarad azon a kényes határon belül, ami miatt jó érzéssel néztem végig.
Az a tény pedig végképp a valóságba helyezett minket, hogy a FÉM új játszóhelye az ősszel jött létre. A színháza aktuális helyzetét – jó humorral – remekül szőtte bele Cziczó Attila az előadásba.

Stubnya Béla a legtermészetesebben hozza a vállalkozó-rendező nem könnyű főszerepét. Jól mutatja be a figura gyengeségeit, esendőségét, miközben a legfontosabbat elhiteti velünk; az elkötelezettséget és hitét a színházcsinálás iránt.

Horváth Károly „Gárdonyija” tökéletes. A távolságtartás, az elegancia, az intelligencia, az irónia és az írói hiúság egyvelegéből összegyúrt „klasszikust” úgy hozza el közénk, hogy hús-vér embert, nem pedig szellemet látunk.
Andai Kati a sokat megélt és kellőképpen cinikussá vált, Bacsa Ildikó a dívaságból már kimenőben lévő, Szendrey Gitta pedig a naivát eljátszó, de nem is olyan naiv színésznő karakterét alakítja hitelesen.
Barabás Tamás már a tekintetével és egy-két gesztussal átláthatóvá teszi a lecsúszóban lévő, talaját vesztett színészt, illetve másik szerepében a színpadra varázsolja a pénz-hatalom emberét.

Horváth Máté – aki egyben a FÉM a színpadmestere is és a szcenika felelőse -, jól mutatja be a mellébeszélő, semmitmondó, felelősséget és a döntést kerülő politikus típusát.

Szurkolok azért, hogy a Jendrics Anikó által vezetett FÉM az új helyszínen gyökeret verjen és túl legyen azokon a nehézségeken, amelyeket – gondolom nem minden alap nélkül –, beleszőttek a színdarabbeli társulat életébe.

Csizmadia Attila

Kapcsolódó írásom:

Jazzkéz § Whisky