Érdeklődéssel szoktam olvasni Rudolf Steiner gondolatait. Mivel maga nem adott ki írásos művet, ezért nem tudhatjuk, hogy a számos könyvben kiadott előadásait mennyire sikerült pontosan lejegyezni, de mivel kizárólag ezekre a jegyzetekre alapozhatunk, kénytelenek vagyunk ezekből kiindulni.
Wikipédia: Rudolf Steiner (1861 – 1925): osztrák polihisztor, filozófus, a Waldorf-pedagógia atyja, író, dramaturg, tanár, a spirituális mozgalom, az antropozófia megalkotója, emellett nagyszámú festmény, szobor, építészeti terv és vázlat maradt fenn tőle.
Ebben az írásomban az általa megfogalmazott filozofikus vélekedéseket igyekszem korunkra vetítve röviden értelmezni, természetesen beleszőve saját meglátásomat is. Rudolf Steiner aktualitása napjainkban is fennáll, mivel a New Age mozgalom, az ezoterikus, a spirituális hozzáállás virágzik.
Úgy látom, hogy a transzcendens filozófia fő motívuma nem lehet kizárólag az, hogy bizonyos dolgokat teóriaként vagy szigorú tényként kezeljünk. Sokkal inkább az, hogy közelebb kerüljünk az élet fő kérdéseihez, belelássunk a számunkra még rejtélyes dolgokba, ahogyan ezt tenni igyekszik a tudomány minden ága.
Sokan kísérleteznek azzal, hogy a transzcendens filozófia fontosnak ítélt tantételeit rövid könyvekben, instant módon kinyilvánítsák. Leírják, hogy a mi az igazság a karmáról, az evolúcióról, a reinkarnációról, a létezés többdimenziós megnyilvánulásairól stb., és igyekeznek azt sugallni, hogy egy könyvben megkapunk mindent ahhoz, hogy a mindennapjainkban eltájékozódjunk. Ezek a rövid, instant, sokszor bulváros áttekintések természetesen segíthetik a hit erősítését és bizonyos kérdésekhez a közelebb kerülést, de a mindennapokba átemelhető filozófia Rudolf Steiner szerint nem állhat pusztán az agyonismételt ezoterikus frázisokból, és a gyorsan befogadott ismeretek birtokában nem dőlhetünk elégedetten hátra. A New Age mozgalom által felszínre került ismeretek természetesen szükségesek ahhoz, hogy ösztönözzenek minket arra, hogy folyamatosan mélyítsük tudásunkat, a kételyek és a bizonyosságok által keltette hullámok közepette.
Ha tekintetbe vesszük az élet igazi mélységeit, akkor – Rudolf Steiner szerint – nem sok különbség van annak az embernek a lelke között, aki elfogadja a reinkarnációt és karmát, illetve annak, aki nem is akar tudni róluk. Nem mondok nagyot azzal, hogy számos olyan embert ismerek, akit egyáltalán nem érintett meg a New Age mozgalom, de a mindennapokban értékes életét él mind saját maga, mind a környezete számára. Hány és hány példa van arra, hogy valaki éppen csak rátekintett a spirituális filozófiára, máris úgy érezte, hogy „megérkezett” és „mindentudóvá” vált, miközben mégsem találja helyét a világban.
Rudolf Steiner azt is mondja, hogy a lelkünk akkor képes változni, ha állandóan tanulunk, és nem ragadunk le az „ezoközhelyeknél”, hanem keressük a mélységeket, és összevetjük folyamatosan a mindennapi tapasztalatainkkal. Nem gondolom, hogy ennek a viszonyulásnak csak a folyamatos filozofálgatás a jó megnyilvánulása, hanem emellett a jelen élményeit is meg kellene intenzíven élnünk. Tudom, ez a legnehezebb…
Álljon itt Rudolf Steiner gondolata a karmáról, aki antropozófiának nevezi filozófiáját:
„Semmi esetre sem elegendő azt tudni, hogy van a végzetnek egy hatalmas törvénye, amely kapcsolatot jelent az ember múltbeli tettei, érzései, gondolatai, illetve a jelen és a jövő tapasztalatai között. Az antropozófia csak akkor válhat az élet jelentős tényezőjévé, hogyha ezt az általános tételt az életben jelentkező különböző események során is alkalmazzuk, ha képesek vagyunk arra is, hogy a teljes lelkünket olyan állapotba hozzuk, hogy az életet teljesen új nézőpontból láthassuk.”