Akarat. Szabad egy táncra?

Azt tapasztalom, nagyon megosztottak vagyunk abban a kérdésben, hogy az életünk alakulása milyen mértékben függ tetteinktől, döntéseinktől, törekvéseinktől, akaratunktól, a körülményektől és a véletlentől. Az egyik fő megközelítés az, hogy teljes mértékben mi irányítjuk az életünket, a másik, hogy valamilyen meghatározott terv szerint, a befolyásunktól függetlenül alakul a sorsunk.

Nagyon sok kifejezést hallunk ezzel a témával kapcsolatban: sors, karma, végzet, véletlen, szerencse, szabad akarat, determináció stb. Nehéz abban eligazodni, hogy ezeket a fogalmakat hogyan értelmezzük, és mit tudunk a különböző szemszögekből beépíteni az életünkbe. Melyik az a megközelítés, amely összhangban van a hitünkkel, véleményünkkel, tapasztalatainkkal?
Hasznos megvizsgálnunk a különböző kultúrák ezzel kapcsolatos gondolkodását, mivel mögöttük több évezredes tapasztalat áll és érdemes beépíteni a gyorsan fejlődő, modern világunk kutatásaiba, elméleteibe. A legújabbkori tudomány fantasztikus eredményekre képes, de sokszor olyan gyorsan változtat, hogy rövid időn belül cáfolja axiómáit. Mindeközben az emberiség több évezredes szellemi bölcsessége a mai napig velünk van. Őrizzük az egyéni tudatalattinkban, a kollektív tudatban, az európai filozófiánkban és folyamatosan szivárog kelet felől az ősi szellemiség. Nem véletlen, mert valószínűleg a sorszerűség és a szabad akarat kérdésében sem a végletek hordozzák a feleletet.

A XX. század, illetve az emberiség egyik legnagyobb bölcse, tudósa, Albert Einstein az alábbiakat mondta, amikor a szabad akarat témában megnyilvánult: „Olyan determinista vagyok, aki kénytelen úgy tenni, mintha létezne szabad akarat, mert ha civilizált társadalomban akarok élni, akkor felelősségteljesen kell viselkednem. (…) Nincs ellenőrzésem a folyamatok felett, elsősorban rejtélyes mirigyek azok, ahol a Természet előállítja az élet lényegét. Henry Ford feltehetően belső hangnak hívná ezt, Szókratész daimónnak, de mindketten ugyanazt üzenik nekünk a maguk nyelvén: az emberi akarat nem szabad.”

Hozzám ez a gondolkodás áll a legközelebb, miközben hiszek a szabad döntés és cselekedet erejében. Amikor megszületünk, akkor adott körülmények közé érkezünk és meghatározott testi, lelki alkattal, tehetséggel, képességek együttesével rendelkezünk. Választhatjuk azt az elvet, hogy mindez véletlen, de jobban járunk, ha nem arra fogjuk, mert ha elfogadjuk, hogy okkal kapjuk az alkatunkat és a helyzetünket, akkor nagyobb eséllyel tudunk alkalmazkodni a körülményekhez és ideálisabban tudjuk felhasználni az életünk során az adottságainkat. Dzsaváharlál Néhrú (1989-1964), India első független miniszterelnöke foglalta össze nagyon velősen ezt a megközelítést: „Az élet olyan, mint egy kártyajáték. A kiosztott lapok adottak, de ahogy játszod őket, az szabad akarat.”

Nagyon nehéz elfogadni az embernek azt, hogy okkal kapott valami nagy nehézséget az életében, de a szabad akarat hatalmas ereje mindig a kezében van, ami a továbblépésében, a változtatásában, a megoldási lehetőségeiben segíteni tudja. Morgan Rice amerikai író szerint: „Meg lehet változtatni a sorsot? Egyrészről minden el van döntve, le van írva. Másrészről van szabad akaratunk. A döntéseink is meghatározzák a sorsunkat. Lehetetlennek tűnik, hogy ez a kettő – a végzet és a szabad akarat – együtt létezhessen, mégis ez a helyzet. Ahol ez a kettő összeér – ahol a végzet találkozik a szabad akarattal – ott jut szerephez az emberi viselkedés.” A viselkedésünk tőlünk függ, nem másoktól. Sokszor használjuk a karma szót, amely szanszkrit nyelven tettet jelent. A tett nem azt fejezi ki, hogy tehetetlen eltűrői vagyunk az életük során a sorszerűen kapott helyzeteknek. A karma szó aktív tevékenységre utal, nem pedig valamilyen áldozati szerepre.


Szepes Mária mondja a karmáról: „A Karma tehát tettet jelent, és jelenti a sorsot is, mert tettekből tevődik össze a sors. A karma tehát a tettek sorsszerű következményeinek törvénye. E törvény azonban nem merev és megváltozhatatlan végzetszerűség; az önmegismerés, a tévedések gyökerének kiirtása, a szenvedélyek tisztultabb erőkké való finomítása által megváltoztatható.”

Hogy milyen arányban viszonyulnak egymáshoz adottságaink, döntéseink és tetteink szabadságának lehetősége, azt nem hiszem, hogy általánosságban meg lehet határozni, hiszen mindnyájan sajátos egyediséggel és életúttal rendelkezünk.

Lehet végletesen vagy árnyaltan vitatkozni a szabad akarat kérdésén, a filozófiai elméleteken, de az eszmék önmagukban mit sem érnek, mert a legfontosabb az lehet, hogy a gyakorlatban, a mindennapi életben hogyan viszonyulunk a problémáinkhoz, a feladatainkhoz, kapcsolatainkhoz, hivatásunkhoz, a sorsunkhoz.

Álljon itt végezetül Lev Tolsztoj bölcs gondolata:
„Minden ember önmagáért él, megvan a szabad akarata, hogy elérje személyes céljait; érzi egész lényével, hogy most végrehajthatja-e, vagy nem hajthatja végre ezt vagy azt a cselekedetet; de ha végrehajtotta a cselekedetet, amelyet egy bizonyos időpontban végrehajt, visszavonhatatlanná, a történelem részévé válik, és akkor már nem akaratszabadság, hanem eleve elrendelés ütközik ki rajta.”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük