Kéknyúl Hammond Band

Egy hűvösebb hétvége lehetett. Lement rég a szabadtéri időszak, amikor a szombati klubkoncert kínálatot böngésztem. Szerettem volna látni, hallani valamit, ami számomra új és eltér a fesztiválidőszak, valamint a nyári helyek megszokott quimbykiscsillagpéterfybori30Yiriemaffiatankcsapdastb kínálatától. Az egyik közepes méretű klub programjában tűnt fel egy furcsa nevű együttes: Kéknyúl. Pontosabban: Kéknyúl Hammond Band. A Hammond típusú orgona használtára utaló név arra késztetett, hogy azonnal belehallgassak a „csövön” keresztül a számaikba. Meglepődtem. Már több éve működő, a hetvenes éveket idéző, de a retro másolásnál nem leragadt, igényes, a funkot, a bluest, a rockot és jazzt ízlésesen játszó, saját dalokkal rendelkező zenekarba botlottam. Százezres nézettséggel! Megvettem gyorsan a jegyet elővételben, hogy le ne maradjak.

A klubba időben érkeztem. Nem sokan tébláboltak, de a kezdés előtt fél órával szinte percek alatt megtelt a hely. A nézők életkora vegyes volt, de azért inkább 35 felettiekből állt. Az előzenekar után, nem sokat csúszva belekezdett a Kéknyúl. Dob, basszus, gitár, billentyűsök (Hammond!), három fúvós(!), énekes. Az első taktusok után meg kellett állapítanom, hogy a közönség pontosan tudta, mire jött, ismerték jól a csapatot. Nem találomra tévedtek be a klubba, hanem ők konkrétan a Kéknyúlra jöttek. Közel két órás, nagyon jó hangulatú buli volt. A már a hagyományosnak számító stílusok ötvözetéből igazi modern hangzást produkált az együttes. A zenészek mindnyájan a hangszereik mesterei, a főnök, Premecz Mátyás Hammondjával az élen. Vele később is találkoztam az East együttes életmű koncertjén. Erről másik írásomban olvashattok. Élvezték a zenészek játékuk minden percét, és semmi megalkuvás nem volt a dalokban. A ma már ritkán alkalmazott fúvós szekció még jobban feldobta az amúgy sem unalmas zenéjüket.

Andrew Hefler, az énekesük egy igazi frontember. Hangjában, megjelenésében, stílusában tökéletesen tartotta kezében a bulit. Andrew Hefler amerikai származású színész, tréner, énekes. 1993 óta él Magyarországon. Nem erőlködött, magabiztosan volt laza és közben minden pillanatban együtt élt a közönséggel.

A Kéknyúl zenéje úgy járja be a pop-rock-jazz világát, hogy közben minden a helyén van. Igazi örömzene, a közönséget sokszor táncra perdítve. Főleg saját dalokat játszanak, de azért becsúszik a programba pár klasszikus szám interpretálása is.

Fel-fellépnek Budapesten, gondolom a zenészek és Andrew elfoglaltságai miatt nem túl sűrűn, de azzal együtt nagyon is aktívak. A nyári szabadtéri helyeken és nagyobb fesztiválokon már jelen vannak.
Menjetek a bulijukra, nézzétek, hallgassátok őket, táncoljatok.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.