Ha pár éve egy ilyen címmel ellátott cikket látok meg, akkor arra gondoltam volna, hogy valami fiktív vagy humoros írással van dolgom.
A szigetországi Jamie Cullum pályafutása alatt már begyűjtött egy Grammy-, két Golden Globe-, három Brit-, három Sony Rádió-, két „Az Év Embere” díjat és jelölést. A még csak 36 éves zongorista-énekes sikert sikerre halmozott már és több mint 10 millió lemezét vásárolták meg eddig világszerte a rajongói. Ennyi albumot még jazz zenész nem adott el az Egyesült Királyság történetében. Jamie Cullum az elmúlt években szinte hazajár Magyarországra, 2016-ban a Veszprémfest, tavaly pedig a Sziget Nagyszínpadának egyik sztárjaként.
Számomra – jó értelemben – szürreális volt, hogy a Balaton északi partjának egy kis falujában szervezett hangulatos fesztiválon látom őt zenélni. Köszönet a Jazzpiknik szervezőinek! A programokat felkonferáló műsorvezető azt mondta, hogy – a már hetedik – Paloznaki Jazzpiknik életében ez olyan, mintha Elton John lépne fel a Szigeten. A közönség ezt tudta és érezte, mert mire Jamie megjelent a színpadon, megtelt az egyáltalán nem kisméretű fesztivál terület.
Azt tudtam, hogy Jamie semmilyen fellépését nem veszi félvállról. Ő az a vérbeli zenész, aki a fellépése minden másodpercében teljes odaadással, átéléssel, jelenléttel és élvezettel játszik az aktuális közönségének. Jamie Cullum igazi előadóművész. Vannak zenészek, énekesek, akik professzionálisak a szakmájukban, tökéletesen uralják a hangszerüket és/vagy a hangjukat, de nem rendelkeznek azzal a kisugárzással, amit nem lehet tanulni, mert vagy van „gyárilag”, vagy nincs. Jamie Cullum azok sorába tartozik, akinek van, aki amint kilép a színpadra, abban a pillanatban a lényével hat a közönségre, együtt él vele és uralja a koncert minden pillanatát.
Jamie Cullum jazz zongorista és énekes, de a műfajok között szabadon szárnyal. Igazi fenegyerek, nem törődik a mainstraim-mel, mert azt játszik, amihez éppen kedve van, legyen az jazz, rock vagy pop zene. A színpadon felfokozott állapotban, rakoncátlan kölyökként, szabadon improvizál mind a hangszerén, mind a műsor összeállításának tekintetében. Paloznakon is így tett. Láthattuk, hogy a nagyszerű zenészei sem tudták mindig azt, hogy melyik szám fog következni. Jamie leveszi az aktuális hallgatóság hangulatát és a sajátjával egyesítve alakítja a programot. A közönséget hol táncra perdítette, hol elvarázsolta zongorajátékával, hol megénekeltette, hol elandalította érzelmekkel telítve, hol pedig beugrott az első sorokba és együtt táncolt a szerencsésekkel.
A paloznaki közönség – és természetesen én is – fantasztikusan éreztük magunkat. Közel két órát játszott a banda. Semmi – másoknál gyakran tapasztalt – fesztivál hakni. Az élő zenélés legmagasabb fokát mutatták be nekünk azon szép estén, amit sokszor hiányolok a folyamatos turnézásban, fesztiválozásban megfásult számos kollégájától.
Jamie Cullum a zongora virtuóza, az éneke tele van feelinggel és igazi, őszinte showman. A több hangszeren játszó zenészeiről lerítt, hogy óriási öröm számukra az, hogy Jamie Cullum-mal állhatnak egy színpadon. Az észak-balatoni festői környezet, a jó borok, az értő közönség mind, mind hab volt a tortán.
Picture Date: 13 May, 2010
Úgy tűnik, Jamie Cullum megszerette Magyarországot, a Balatont és mi is szeretjük viszont. Fog ő még jönni hozzánk, és ha úgy lesz, akkor nem szabad kihagyni. Persze érdemes távolabbra is elutazni az általa nyújtotta nagyszerű zenei élményért.
Csizmadia Attila
Egy elérthető, aránylag friss, tavalyi koncertfelvétel: