A rock and roll közlegénye

Révész Sándor koncert

A rock and roll közlegényei
Vendég: Závodi János
MOMkult

Az egyik decemberi napon intéztem a dolgomat a belvárosban. Leparkoltam és éppen kiszállni készülődtem az autómból, amikor megszólt egy Révész dal a rádióban. Pár perce mondták be, hogy amennyiben lejátszanak tőle egy számot, akkor el lehet küldeni egy SMS-t nyeremény belépők reményében. Még soha nem vettem részt rádiós játékon, akkor viszont elküldtem az üzenetet. Éreztem, hogy érdemes. Tíz perc múlva hívtak, hogy nyertem „A Rock and roll közlegényei” koncertre. Örültem nagyon, mivel terveztem, hogy valamikor megnézem, meghallgatom Révész Sándor „ültetős”, színháztermes produkcióját.

Rá három napra teltház fogadott a MOM Kulturális Központ színháztermében. Negyed órát, ha várakoztatott minket Révész. Két kísérőjével érkezett a színpadra. Leültek egy-egy székre és azonnal belekezdtek. Révész elénekelt két saját szerzeményt, és már az első dalban kiengedte a senkiéhez sem hasonlító, nagyon magas, éteri, de mégis erőteljes hangját. Néma csöndben figyelt a közönség, majd a két szám után kitört az üdvrivalgás. Révész Sándornak ma is igazi rajongótábora van sok-sok évvel a karrierje csúcspontjai után.

Eljátszottak egy Generál és öt Piramis számot, a többi elhangzó dal a szóló albumain jelent meg. Nem volt látványos show: ültek, zenéltek, Révész pedig a legtermészetesebb módon mesélt, énekelt, gitározott úgy, hogy többször lúdbőröztem. Nyugalom, őszinteség és erő sugárzott belőle. Hatvannégy évesen jó, ha ötvennek kinéz. Külsőségeiben Kölyök maradt, ahogy korábban hívta a szakma, de már régóta lehiggadt, bölcsesség áradt belőle. Nem tervezhette mondanivalóját és gesztusait, spontán természetességgel kommunikált, zenélt.
A közönség végig vele élt, többször bekapcsolódott az éneklésbe. Révész fantasztikus hangja betöltötte a színházat, szárnyalt a térben. Sütött róla, hogy pont azt teszi és pont úgy, ahogy jó és kedves neki. Képes úgy adni a közönségnek, hogy minden másodpercben önazonos marad. Jól érzi magát a bőrében. Ez az előadás a művészetről és az örömzenéről szólt a profi kísérők (Nagy Gergely, Horváth Ákos) segítségével. Többször megéltem a katarzist. Igen, tudjuk, hogy Révész hangja rendszeresen csúszkál. Nem mindig énekli el pontosan úgy a dallamot, ahogy a zeneszerző felkínálta számára a hangok sorrendjét. Nála ez nem számít, mert lélekből énekel és a megszólalás pillanatában ott és akkor úgy kell elhangoznia a dalnak, ahogy kiszakad belőle. Hány, de hány olyan énekes van, aki ugyan pontosan énekli el a megírt dallamot, de mégis érzés nélküli, “hamis” az előadása.

A közönség nem akarta elengedni Révész Sándort a bő másfél órás előadás végén. Két ráadás erejéig még visszajött, de a felállva ünneplőknek jelezte: ma ennyit tudott adni, számára így volt kerek ez az este. Lehet, hogy a közönség soraiból sokan több Piramis slágert vártak, de ez nem Piramis koncert volt. Az egy másik produkciója Závodi Jánossal, aki ezen az estén három dalban működött közre, mint vendég. Csodálatosan és szerényen.


Révész nyilatkozataiban számtalanszor elmondta, hogy Szepes Mária sok éven keresztül mestere és barátja volt. Az előadás közben nem „tolta túl” azt a témát, mégis sugárzott Révészből az a szellemiség, ami hozzám is közel áll.
A “Rock and roll közlegények” előadás Révész Sándor személyes és bensőséges, lelket megérintő megnyilvánulása. Ajánlom mindenkinek.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.