Mindenki megvan

(Everybody’s Fine, 2009)
Rendező: Kirk Jones
Szereplők: Robert De Niro, Drew Barrymore, Kate Beckinsale, Sam Rockwell

Az Önbecslés című írásomat pár napja tettem közzé a Lélek rovatomban és rá két napra láttam a Mindenki megvan című filmet, nem is gondolva előre azt, hogy ez a film pont azt a szülői viszonyulást mutatja be, amely – a jó szándék ellenére – negatívan befolyásolja a gyermekek önértékelését és útkeresését.
A film nagyszerűen jeleníti meg azt a folyamatot, ahogy a megözvegyült, már nyugdíjas apa szembesül a múltbeli viselkedésének eredményével a felnőtt gyermekei hozzá való viszonyulásán és gyermekei sorsán keresztül. Robert De Niro lenyűgöző játéka bemutatja azt a szellemi és lelki utat, ahogy az apa fokozatosan ráébred arra, hogy elhunyt felesége és gyermekei idealizált, kreált élethelyzeteket hazudtak számára a valóságos helyett. Mindezt azért tették, hogy abban a tévhitben tartsák őt, hogy „mindenki jól van.” A család azért kényszerült erre a torz kommunikációra, mert az apa élete során saját elvárásait erőltette a gyermekeire és süket volt a füle a családtagok egyéni vágyaira, akaratára, érzéseire. Azt a szülői hibát is megjeleníti a film, ami arról szól, hogy a szülő képtelen belátni azt a tényt, hogy a gyermeke felnőtté vált, tehát képes saját döntéseket hozni és azoknak a következményeit vállalni. De Niro elénk tárja azt a nehéz szülői lelki folyamatot, amely a tökéletesnek hitt nevelésről táplált illúziótól a rádöbbenés, a hárítás, a megértés és az elfogadás stációin keresztül eljut a változtatásig.


A film fontos üzenete az is, hogy sohasem késő ráébredni hibáinkra és változtatni a viselkedésünkön, mert ez a tett megnyitja az utat az őszinte kommunikáció felé, amely mindenki számára jót hozhat. Sosem késő újraértékelni a családon belüli viszonyulásokat, mert a pozitív változás minden tagjára gyógyító erővel hathat. Nagyon fontos az is, hogy a felnőtt gyermekek képesek voltak a filmben megbocsátani, mert tudták, hogy a kapcsolatuk alapvetően szeretet alapú az apjukkal, és értékelték a megújulásra való képességét.

A filmben megjelenő jelenségről az Önbecslés című írásomban olvashatok többet. Minden generációnak ajánlom a Mindenki megvan című amerikai filmet, mely egy 1990-ben bemutatott olasz film remake-je (címe: Mindenki jól van). Az olasz film főszereplője Marcello Mastroianni. Az eredeti változatot még nem láttam, de meg fogom nézni azért, hogy megtudjam, milyen ugyanennek a történetnek az interpretálása európai filmes által.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük