Lelkes gondolatok 1.

„Van úgy, hogy többet tanulunk azzal, hogy keressük egy kérdésre a választ, de nem találjuk, mint a válaszból magából.” (Lloyd Alexander)

Az emberiség nagyon nehezen tud mit kezdeni a lelkével. A konkrét anyagi megnyilvánulásokkal, a fizikai törvényszerűségekkel valahogy elboldogul, de a megfoghatatlannal zavarban van.

Már az is nagy nehézség számunkra, hogy mit kezdjünk azzal, ha azt a szót kiejtjük, hogy lélek, mert sokféleképpen értjük, értelmezzük. Szinte lehetetlen olyan definícióját megalkotni, amit a nagy többség maradéktalanul el tudna fogadni. A modern pszichológia igyekszik szakterminológiáját hivatalosnak tekintetni, de a lélekkel foglalkozó szakemberek körében is számos szemlélet, iskola ütközteti véleményét.

Én sem teszek kísérletet a lehetetlenre, inkább igyekszem körbejárni, valahogy közelebb kerülni a témához annak érdekében, hogy kialakuljon bennem valamilyen elképzelés az emberi lélekkel kapcsolatban.

A modern pszichológia az ember teljes belső világát és annak megnyilvánulásait igyekszik kiterjeszteni a lélekre. Ide sorolja az érzékelést, az emlékezést, a képzeletet, a gondolkodást, az értelemet, az érzelmet, akaratot, illetve a tudat működését. A lelki folyamatok megértéséhez az agy működését vizsgálja, mintha annak és az idegrendszernek a terméke lenne a lélek. Az anyagot vizsgálják annak érdekében, hogy megértsék az embernek azt a dimenzióját, ami a legkevésbé materiális. Nem beszélve arról, hogy a gondolatmenetekben sokszor összekeveredik a szellem, a tudat és a lélek, mint fogalmi körök értelmezése. Találkozik a fizika, a biológia, az anatómia a megfoghatatlannal. Egyes elméletek a viselkedést, a pszichés megnyilvánulásokat vizsgálják, de nehezen jutnak el a lélek esszenciájához. A modern lélektan sok esetben a megnyilvánult hatásokkal foglalkozik; a szorongással, az ösztönnel, a belső konfliktussokkal és komplexusokkal úgy, hogy közben azt gondolják, hogy maga a hatás kizárólag az agyból vagy a központi idegrendszerből érkezik.

Természetesen minden kutatásra nagy-nagy szükség van, csak szerintem sokkal óvatosabban kellene bánni az azokból leszűrt végkövetkeztetésekkel, mert amint bekerül az elmélet bármilyen hivatalos terápiás metodikába, már hatalmas lesz a tét: sok-sok embernek – mint a kísérleti alanyoknak – az élete, sorsa. Ezért jó lenne nagyon jó, ha előbbre tartanánk az emberi lélek minél jobb megértésében.

Egy példa erre: nagyon sok olyan esettel találkoztam, amikor az iskoláskorú gyereknél viselkedési zavart állapítottak meg. Az elmúlt években számos neves szakember harsogja azt, hogy az iskola- és elvárási rendszerünk gyermek- és lélekellenes. A gyermekek viselkedését ahhoz a negatív elvárás halmazhoz viszonyítva tartja a felnőtt társadalom rendellenesnek, amelyet ő maga kényszerít rájuk. A gyermeki lélek teljes joggal tiltakozik az emberellenes terhelés, az értelmetlen mennyiségű tényanyag bemagolása, a sok-sok órás mozgásnélküli bezártság, az iskola és szülők felől érkező értelmetlen teljesítménykényszerrel szemben. A gyermekek egyre jelentősebb részénél jelennek meg zavarok: álmatlanság, éjszakai bevizelés, tik, beszédzavar, agresszió, depresszió, valamilyen függés. A felnőttek társadalma nem azon gondolkodik el – tisztelet a kivételeknek -, hogy min kellene változtatni, hanem a gyerekeket okolja a viselkedés zavaraik miatt és rájuk sütnek mindenféle bélyeget: pl. ADHD, autista stb. Idetartozónak érzem Szendi Gábor írását: https://www.tenyek-tevhitek.hu/hiperaktiv-gyerek-vagy-hiperaktiv-gyogyszeripar.htm

Érdemes elolvasni azt a riportot is, ami a Magyar Tudományos Akadémián egy finn pedagógus által tartott előadásról szól, amely azt a finn az oktatási módszert mutatja be, amelyik már több éve sikeresen működik. http://index.hu/belfold/2017/10/26/finn_oktatas_finnagora_forditott_iskola_flipped_collaborative_learning_pekka_peura/#
Az emberiség történetében folyamatosan megtaláljuk a koronként és régiónként változó hozzáállást a lélek értelmezésében, amely kölcsönhatásban van az aktuális ideológiával, filozófiával, vallással, tudománnyal. Azt gondolom, hogy ma a XXI. század emberének erre az évezredes tudáshalmazra kellene alapoznia a lélekkel kapcsolatos gondolkodását, nem pedig leragadnia bármilyen merev elméletnél.

Nyelvünk is hordozza ezt az ősi bölcsességet. Ha nehéz helyzetbe kerülünk, akkor valami megfoghatatlan, összetett vezérlőerő aktiválódik az adott pillanatban a testünkben, a lelkünkben, a szellemünkben: a lélekjelenlétünk. Lélek-Jelen-Lét. Nem azt mondjuk, hogy az „agyjelenlétünk” segített.
Az integráció korához szerintem már odaértünk. Az újabb generációknak az integrált gondolkodás egyre természetesebb és egyre inkább megkérdőjelezik a sokszor érdekalapon kinyilvánított kijelentéseket, legyenek azok tudományos, társadalmi vagy politikai kérdésre adott válaszok.

A következő írásaimban összegyűjtöm a számomra hiteles emberek olyan gondolatait az emberi lélekkel kapcsolatban, amelyeket megfontolásra ajánlok.

Csizmadia Attila

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük