A HELY

(The Place, olasz film, 2017)
Rendező: Paolo Genovese
Szereplők: Valerio Mastandrea, Sabrina Ferilli, Marco Giallini, Alessandro Borghi, Silvio Muccino, Vittoria Puccini


Az sejthető volt, hogy Paolo Genovese legújabb filmjében sem hoz szokványos történetet és provokatív stílusát sem hagyja maga mögött, mint ahogy azt az előző művében, a Teljesen idegenekben címűben is tette.
A film egyetlen helyszínen, azaz egy étteremben, annak is egyik asztalánál játszódik úgy, hogy egyetlen másodperce sem unalmas. A rendező képes a feszültséget és a figyelmet mind a 113 percben fenntartani.

Ide másolom az általános ajánlókban leírtakat, mert ennél többet egy szóval sem szabad elárulnom annak érdekében, hogy megmaradjon a történet varázsa:
„Egy titokzatos név nélküli férfi “A HELY” nevű kávézóban fogadja ügyfeleit. A hozzá fordulók különböző problémákkal keresik fel, mindegyikük vágyik valami olyanra, amit az életében saját erőből nem tud elérni. A férfi azt ígéri ügyfeleinek, hogy teljesülni fognak a vágyaik, ha ők cserébe elvégzik azokat a meghökkentő és váratlan feladatokat, amelyeket ő bíz rájuk. Mindenkinek el kell döntenie, hogy vállalja-e az egyezséget, és meddig képes elmenni azért, hogy elérje célját…”

A film megtekintése után – többek között – arra gondoltam, hogy hogyan nem jutott még eszébe egy ilyen jellegű reality televízió műsort létrehozni valakinek. Nem mintha örülnék neki. Sőt. A HELY megmutatja nekünk, hogy a legnagyobb Valóság Show az Élet.


A szereplők egyéni és összefonódó sorsán keresztül szembesülhetünk azzal, hogy az ember céljai, vágyai elérése, nehézségei leküzdése érdekében mire képes, milyen morális határig megy el, illetve hogyan cselekszik a frusztrációi, indulatai, ösztönei és racionalitása kusza szálai által vezérelve. A HELY igazi lélektani film. Nem kelt illúziókat az emberi lélek sötét oldalával kapcsolatban, de egyes szereplők jellemfejlődésén keresztül megmutatja a pozitív változások lehetőségét is. Megjeleníti az emberi viselkedés érdekorientáltságát, de reményt is ad abban, hogy felül lehet azt írni.

Genovese azzal is szembesít minket, hogy az egyes emberek döntései felett külső szemlélőként nagyon nehéz reálisan ítélkezni. Igaz ez a film szereplőinek viselkedésére és igaz ez a mindennapjainkban tapasztalt élethelyzetekre is.
A film valamennyi szereplője nagyszerűen játszik, illetve olyan, mintha nem is játszanának. Úgy éreztem a film nézése közben, hogy ott ülök a kávézói asztalánál és szinte testközelből figyelem a párbeszédeket, gesztusokat, reakciókat.


Paolo Genovese bebizonyította újra, hogy hatásos és minőségi filmhez nem kell feltétlenül nagy költségvetés, számtalan helyszín. Az egyedi ötlet, a jól megírt forgatókönyv és párbeszédek, a hiteles színészi játék adja az erejét a jó filmnek.

Egyesével lehetne elemezni az egyes szereplők lelki útját, de akkor elvenném olvasóimtól az egyedi megélés élményét. Nézzétek meg.
Köszönöm Erdős Mária Júlia olvasóm hozzászólását, melyben megtekintésre ajánlotta ezt a filmet. Szerintem is megdolgoztatja ez a film az embert…

Vélemény, hozzászólás?