Szubjektív kritika a kritikusokról

Kritika szó jelentése:
„Bírálat, megítélés.
Értékelő vélemény, illetve ennek elmondása egy személy vagy alkotás rossz vagy jó tulajdonságairól személyes megítélés alapján.
Kritikusok a művészet területén: a hivatásos bírálók összessége, ezek minősítő nézete, amely egy adott művészeti ág megítélését tükrözi.”

Azt gondolom, hogy a művészettel kapcsolatos véleményformálást lehetetlen bármiféle objektív szempontrendszer alapján szabályozni, hitelesíteni. Mióta a művészet létezik, ez probléma, illetve az emberiség csinál belőle problémát, mert görcsösen szeretne mindenből, így a művészeti alkotások megítéléséből is objektív tudományt csinálni. Nem veszem ahhoz a bátorságot, hogy „kritizáljam” az esztétika tudományát, mert biztos, hogy annak keretében fontos és értékes gondolatok születtek, születnek.

Fogadjuk el, hogy a kreatív művészet erősen szubjektív tevékenysége az emberiségnek. A művész is egy szubjektum, és az ő alkotásáról véleményt formáló is az. Olvassátok el ebben a témában lényegesen hozzáértőbb Joó Tibor: A kritika szempontjai című írását. Elérhető az interneten.
Mi az én bajom napjaink kritikáival? Az, hogy számos kritikát íróból hiányzik valamely kritérium:
– a hiányos tájékozottság,
– az előítélet mentesség,
– a tisztelet, szeretet a művészek, az alkotók felé,
– a művészek, alkotók lelki megnyílásának nagyon nehéz és fájdalmas munkájának elismerése,
– annak tisztelete, hogy a művész “viszi a vásárra a bőrét”.

Ezek hiányából adódóan olvasok sok bántó, előítéletektől, érdekektől átitatott kritikának nevezett szubjektív véleményt. Sajnos sokszor olvasni olyan írást is, amelyben egy-egy olcsó, gúnyolódó poénért beáldozza a szerző a művészt. Arra pedig nincsen szó, amikor a politikai hovatartozás alapján van eleve leírva vagy felmagasztalva az előadás vagy művész.

A véleményformálóknak nem lehet az a dolguk, hogy alázzák a művészeket és a közönségnek elvegyék a kedvét a saját tapasztalásuktól. Szerintem az ő dolguk elsősorban a közönség kedvének meghozása, inspirálása arra, hogy minél többet találkozzanak a művészeti alkotásokkal. Természetesen írják le, ha valamiről más a véleményük, azt is, ha nem tetszett nekik a mű, előadás, de azt ne akarják objektív értékmérőként feltüntetni. Különösen ne, ha a fenti felsorolt tulajdonságokból hiányozik valamelyik elem belőlük. Tisztelet a számos kivételnek!

A fentiek miatt a Film, Színház és Muzsika rovataimban csak olyan filmről, előadásról, műről olvashattok, amit én szubjektíven ajánlok. Olyanról nem fogok írni, ami nagyon nem tetszett, tehát nem is ajánlanám, mert nem érzem jogosultnak magamat – és mást sem arra -, hogy bárkinek elvegyem a kedvét az előadástól, filmtől, zenehallgatástól. Az ajánlásaimban természetesen lesz olyan gondolat, ami arra mutat, hogy a jó – hangsúlyozom, a szubjektív véleményem szerint – hogyan lehetne még jobb.
Arról pedig, hogy személy szerint én mit várok a művészeti alkotásoktól, arról egy másik írásban olvashattok.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük