„A lét határozza meg a tudatot.”
Ezzel a rövid mondattal – mely Marx és Engels Német ideológia című művében szerepel -, gyermek és ifjú koromban nap mint nap találkoztam, mint olyan alapvetéssel, mely meghatározta a korszak kommunista szemléletet. (Direkt nem materialistát írtam, mert ha valaki materialista, attól még nem biztos, hogy kommunista.)
Úgy éreztem, hogy erről írnom kell. Rákerestem a konkrét idézetre. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy az első húsz oldalból – melyet a Google felkínált –, hat darab nem a híres ideológusok szövegével foglalkozik, hanem Hofi Géza egy mondásával: „A lét határozza meg a tudatot. Ha megisszuk a lét, a tudat elszáll.” Ezzel el is terelődtek a gondolataim arról, hogy „jajdekomolyan” kezdjek írni a tervezett témáról. Röhögnöm kellett. Nem csak a Hofi dumán, mert azt ismertem, hanem azon, hogy a mi kis országunkban Hofi felveszi a versenyt a Marxengelsszel. Ez is igazolja azt, hogy Hofinak nálunk sokkal több követője volt és van még ma is, mit Marxéknak.
Hofi vs. Marx-Engels.
Tudom, sokan azt mondják Hofi közel állhatott a kommunista vezérkarhoz és azért engedték neki a rendszeren való ironizálást, mert feszültséget levezető funkciója volt. Nem tudom, ebből mi igaz, de bárhogy is volt, a lét, azaz az élet azt igazolta, hogy elszámolták magukat a vezetők. Hiszem, hogy Hofinak nem kis szerepe volt abban, hogy az emberek lelkében, tudatában (!) jelen lehetett a remény, hogy egyszer vége lesz a MarxEngesLenin „szentháromság” ideológiáján alapuló diktatúrának.
Hofi vs. Marx-Engels.
Hofi győzött. Marxék mentek a lecsóba a rendszerváltáskor. Nekem még abban az átmeneti évben vizsgáznom kellett az egyetemen politikai gazdaságtanból. Sajnáltuk a tanárt. Az órákon nem nézet a szemünkbe. Az írásbeli vizsgán a Népszabadságba temetkezett és hagyta, hogy mindent kimásoljunk a jegyzetből. Mindenki ötöst kapott. Következő évben megszűnt ez a Marxék nézetein alapuló tantárgy.
Vissza Hofihoz: biztos, hogy nem úgy történt meg a politikai változás, ahogy neki kedves lett volna. Úgy tudom, hogy ő a lelke mélyén hitt egy igazi szociális társadalomban, azaz nem a kommunista diktatúrában, hanem a közösségi, emberközpontú világban. Az elmúlt 28 év bármely időszakában simán ültek és ülnek azok a régi és új poénjai, amelyek a politikát és a mindenkori elitet kritizálják. Döbbenet, hogy az előző rendszer vezetői kevésbé tartottak tőle, mint az újak. Nem véletlen, hogy évekkel a halála után letörték a Nagymező utcai szobráról a fejét. És milyen az a szobor? Hamletként a koponya Hofi fejét tartja a kezében.
Ha már így alakította a világháló, vizsgáljuk meg Hofi (eredetileg Hoffman) Géza idézetét: „Ha megisszuk a lét, elszáll a tudat.” Tudjuk, hogy hazánkban – mióta az eszemet tudom -, kimagaslóan sok a regisztrált és rengeteg a hivatalosan nyilvántartásba nem vett alkohol és drogfüggő. Ez már nem is olyan vicces. Hofi ilyen volt. Először röhögünk a maró gúnyán, aztán belegondoltunk, hogy mire is világított rá és sírunk. Szerintem ez a Hofi Géza idézett azért nagyon ütős, mert benne van a közelmúltunk és jelenünk egyik legnagyobb kritikája: csak tudatmódosító eszköz segítségével elviselhető a lét, azaz az élet. Társadalmunk az elmúlt sok-sok évtizedben olyan életkörülményeket biztosított, amelyet az emberek jelentős része csak alkohol segítségével képes kibírni, természetesen nem hagyva figyelmen kívül az egyéni felelősségét sem. „Inni vagy nem lenni”, mondaná a hamletes szobra, ha meg tudna szólalni. Ezen nem lehet röhögni. Csak sírni.
A következő írásomban rátérek az eredeti idézetre.