Z
Z vagyok.
Ezt az elnevezést használom abban a létezési formában, ahol most tartózkodom. Én is voltam ember sok-sok életen át. Nem tudhatom, hogy leszek-e még. Erről nem én döntök. Jelenleg másik dimenzióban végzem azt a rám bízott feladatot, mely számos földlakó sorsának támogatását jelenti. Sokan voltak, vannak és lesznek a Földön, akik sejtik, hiszik, vagy már tudják, hogy vagyunk. Mi „itteniek” tudjuk és a terv szerint tesszük a dolgunkat. Sokféle elnevezéssel illetnek minket. Az Univerzum végtelenül tág és nagyságrendekkel több létezési forma van, mint amit az erősen korlátolt hatásfokú emberi érzékszervek vissza tudnak tükrözni. Számomra mindenki egyformán fontos és szeretett lény. Ebben a történetben nem én vagyok a fontos, sokkal inkább azok a szereplők, akiket már megismertünk.
Mint említettem, sok életet töltöttem el már a sűrű földi anyagban. Szenvedéseken és örömökön át szereztem már annyi tapasztalatot, hogy a szellemi hierarchiában felettem álló lények rám bízzák mostani feladatomat. Most azoknak az embereknek kis csoportját kell támogatnom, akikben erős az inspiráció arra, hogy minél többet megértsenek a kozmikus intelligenciától származó tudásból. M a legfőbb földi segítőm ebben a munkámban. M vállalta azt, hogy a más dimenziókból és életből szerzett tapasztalatai alapján minél többet megosszon a tudásából azokkal, akik nyitottak a bennük felmerülő kérdéseik, kételyeik továbbgondolására. M tudja, hogy a létezés megnyilvánulása több síkon zajlik és fokozatosan megtanult ráhangolódni arra a tudatmezőre, amelyen keresztül segíteni tudom őt. Nem volt egyszerű elérnem, hogy M megfelelően hangolódjon, mert sokáig – érthető módón – tele volt kétellyel. Számos konkrétan megnyilvánuló bizonyíték kellett M-nek ahhoz, hogy rá tudjon lépni erre az útra. M a saját maga tapasztalásain keresztül lépésről lépésére megtanulta azt, hogy érzékelni tudja a kozmikus rendszerből számára küldött üzeneteket. A Föld nevű bolygón számos divatos kifejezést használnak erre a képességre: intuíció, hatodik érzék, megérzés, médiumitás, extra érzékenység és még ki tudja mit.
M engem A-nak hív. Akkor is ezt az elnevezést használja, amikor – nagyon ritkán és kevés embernek – beszél rólam. M nem skizofrén. M a földi viszonyokhoz képest aránylag rendben van lelkileg és szellemileg. Természetesen neki is sok megoldandó lelki feladata van, de egészségesebb, mint számos olyan ember, aki őt különcnek tartja. Azt is meg kellett tanulnia, hogy az életfeladata végrehajtásban nem gátolhatják a környezetéből érkező, meg nem értő, negatívan ítélkező emberi viszonyulások.
A földi idő szerint múlt hét közepén M-et igyekeztem arra inspirálni, hogy utazzon abba a nagyvárosba, ahol összejött a hét fős társaság. Örülök nagyon, hogy hallgatott „magára-rám” és betért abba a pub-ba, ahol B-vel, Y-nal és W-vel találkoznia kellett. Y-nal és W-vel már nehezebb dolgom volt. Erős, számukra szokatlan érzeteket kellett bennük keltenem ahhoz, hogy kimozdítsam őket megszokásaikból. Megérett a lelkük és a szellemük a változásra, ezért képesek voltak arra, hogy rám hangolódjanak. Elegendő erejük van már a konkrét lépésekhez. Ne gondolja senki azt, hogy minden esetben sikerül elérnem a megfelelő hatást. Minden ember rendelkezik a szabad döntés jogával és ezt tiszteletben kell tartanom. Azt örömmel állapíthatom meg, hogy egyelőre minden a terv szerint halad. Azok a személyek, akiknek kiemelten fontos a jelenlegi és későbbi életük alakulásban ez a hétfő esti találkozó, most ott ülnek a pub-ban a sarokasztal körül. M tevékenysége nagyban fogja befolyásolni azt, hogy milyen mértékben sikerül elérni a kitűzött célt, eredményt. A következő órákban nem szabad beavatkoznom. Bízom M-ben.