(Call Me by Your Name)
(olasz-francia-brazil-amerikai)
2017
Rendező: Luca Guadagnino
Forgatókönyv: James Ivory
Főszereplők: Armie Hammer, Timothée Chalamet, Michael Stuhlbarg, Amira Casar, Esther Garral, Victorie Du Bois
Díj: Oscar-díj, legjobb adaptált forgatókönyv (2018), jelölés: legjobb férfi főszereplő – Timothée Chalamet
A meleg témájú filmek már megszokottá váltak a filmkészítők körében. Az érintettek részéről nyilván van ennek egyfajta missziója. Találkozhatunk ezzel – többek között – Özpetek nagyszerű filmjeiben is. Én személy szerint nem szeretem, ha a másság elfogadását erőltetetten tukmálják rám a művészeten keresztül. Lehet azt mértékkel tenni, ahogy ebben a filmben is, mert nem a melegséget hangsúlyozták tüntetőleg az alkotók, hanem az emberi érzelmek árnyalatait, hatását mutatták be jó ízléssel.
A Szólíts a neveden is tartalmaz tehát ilyen elemet, de én úgy érzem, hogy az alkotóknak több fontos üzenetet sikerült megfogalmazniuk a jól sikerült regényadaptáció által. Egyrészt el- vagy visszavezet minket az első szerelem szépségéhez és fájdalmához, a szexualitás szárnypróbálgatásához, a testiség és az érzelem összefonódásához, amelyeket Timothée Chamalet őszinte természetességgel mutat be.
Nagyon tanulságos és példamutató a szülők hozzáállása, viselkedése, ahogy szeretettel, tisztelettel, intelligenciával, elfogadással és diszkrét támogatással kezelik fiúk és a vendégül látott férfi kapcsolatát. A film vége felé van egy párbeszéd az apa és fia között, ami inkább egy monológ az apa részéről. Ezekért a mondatokért már önmagában is meg kell nézni a filmet, minden jelenlegi és leendő szülőnek. A szülők gesztusai, az apa szavai megmutatják, hogy akkor szeretünk jól, ha elfogadjuk gyermekünk érzelmi döntéseit, ha megérteni és nem elfojtani akarjuk benne. Az apa tisztában van, hogy azzal segíti felnőtté válni a fiát, ha elfogadja döntését és nem akarja elvenni tőle a tapasztalást. Az író, a rendező, a szereplők játéka azt hangsúlyozza, hogy a földi lét legfontosabb része az érzelmek és élmények megélése, nem pedig a hideg racionalitás. Az apa, mint egyetemi professzor sok tudást és műveltséget felhalmozott, de nem a tényismeretektől lett bölcs, hanem attól, hogy az élet lényegét érti, ami a családjuk számára az emberi kapcsolatok, az élet örömeinek és fájdalmainak megélése. Nem véletlen a mediterrán környezet, ahol a szereplők közösségben, nyíltan, bátran, egymáshoz kapcsolódva, szeretve és vitatkozva élik a forró nyár mindennapjait.
Timothée Chalamet zseniális tehetség. Minden felesleges gesztus, modorosság nélkül, hitelesen és nagy erővel tárja elénk a 17 éves fiú lelki és szellemi útját. Megérdemelten volt Oscar-díjra jelölve. Fogunk még hallani róla.
Armie Hammer nyilatkozataiban arról beszélt, hogy azért vállalta el ezt a szerepet, mert nem szeretne kizárólag hollywood-i produkciókban részt venni és a szépfiú skatulyába beleragadni. Jól tette, hogy elvállalta a kis költségvetésű és mégis sikeressé vált film egyik főszerepét, mert bizonyíthatta, hogy nagyon jó színész.
Michael Stuhlbarg A víz érintésében is nagyszerű volt, de ebben a filmben az apa szerepében kevesebb eszközzel sokkal többet adott, ahogy az Oscar-díjas filmhez képest a Szólíts a neveden is… Nem kell a hollywood-i hatásvadászat, nem kell a csúnyácska takarítónőt egy hüllő-ember mutánssal összehozni ahhoz, hogy mély emberi és igaz kapcsolatokkal találkozzunk…