Kaliforniai rémálom

Amerikai film ( 2017) krimi vígjáték, neo-noir
Rendező és forgatókönyvíró: David Robert Mitchell
Operatőr: Mike Gioulakis
Szereplők: Andrew Garfield, Riley Keough, Topher Grace, Zosia Mamet, Jimmi Simpson, Grace Van Patten

 

Sokan gondolkodhatunk azon, hogy miért kell más címet adni egy filmnek magyarul, mint amit az alkotók meghatároztak? Semelyik más művészeti ágban nem alkalmazzák ezt az érthetetlen szokást. Nem ruházzák fel más címmel a Hamletet, mondjuk azzal, hogy „Dániai rémálom” vagy a Bűn és bűnhődést azzal, hogy „A szentpétervári gyilkos”.

Az Under the Silver Lake című amerikai film esetében a magyar cím már egyfajta értelmezést sugall, ami nem jó. Azért nem, mert már az ajánlókból és a kritikákból is kiderül, hogy igencsak sokféleképpen lehet megközelíteni ezt a filmet. A műfaji meghatározással is gondban lehetünk. Krimi vígjáték? Hát… Neo-noir? Hát… Igen, van ezekből a műfaji elemekből valami, de egyik sem illik rá igazán.

David Robert Mitchell valószínűleg az alkotói folyamatában nem igazán törődött azzal, hogy mi legyen a film műfaja. Szerintem azért érdekes ez a film, mert – némi túlzással – ahány néző, annyi értelmezésre juthat. A mozizás közben rájöttem arra, hogy legjobban akkor járok, ha nem agyalok, hanem „csak úgy” nézem. Az egymást követő, váratlan, őrült, szürreális, misztikus és valósághű jelenetek végig lekötöttek a 139 perc alatt. És hogy mit akart ezzel a filmmel David Robert Mitchell? Egyszerűen csak fenntartani a meglepő fordulatokkal a figyelmet és azzal szórakoztatni? Bemutatni a hollywood-i művészvilág extremitását, kiégését? Egy fiatal amerikai pasi nihilisztikus, értékmentes életének hirtelen megváltozását? A média mögött álló manipulációt, összeesküvéseket? A minden mindennel összefügg, nincs véletlen elvét? A misztika létét vagy annak az ironikus elutasítását? Az érzelmek kihalását és a magányt, az ebből való kitörési kísérletet? Valóság vagy álom az egész? Ez lehet mind, vagy valamelyik ezekből. Fontos hangsúlyoznom, hogy a filmben vannak felzaklató jelenetek.

A filmet tekinthetjük ironikus kriminek, de akár paródiának is. Van benne hatásvadászat, szex, szerintem egy feleslegesen túlzott erőszakos jelenet is, de jól megcsinált párbeszédek, helyzetek is, érzékletes operatőri munka és egy nagyszerű főszereplő, Andrew Garfield.
Andrew Garfield lényegében a 139 percben végig jelen van. Nem sok ilyen film van. Garfield viszi a hátán a filmet az egyik jelenetről a másikra és eltúlzott eszközhasználat nélkül adja át nekünk a lelki reakcióit a fordulatokban gazdag események közepette. Vele sodródunk helyzetről helyzetre.

Szóval nem tudom, hogy jó-e vagy sem az Under the Silver Lake című film, és hogy mit is akart pontosan David Robert Mitchell, inkább csak érzem. Én valamiért bírtam.
Nézze meg, aki rá tud hangolódni, és akkor meglesz a saját értelmezése.

Csizmadia Attila

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.