(A Star is Born, amerikai, 2018)
Rendező: Bradley Cooper
Forgatókönyv: Eric Roth, Bradley Cooper, Will Fetters
Szereplők: Lady Gaga, Bradley Cooper, Sam Elliott, Anthony Ramos, Bonnie Sommerville, Andrew Dice Clay, Michael Harney
Jól tették a producerek, hogy Bradley Cooperre bízták a történet negyedik feldolgozását. A hollywoody-i filmeknél mindig tartok attól, hogy a hatásvadász elemek túlzott használata lerontja számomra a film élvezetét. Nem mondom, hogy nem rí le erről a filmről is az, hogy nem Európában készült, de Bradley Cooper számomra elfogadható határon belül tudta tartani az „halivúdizmust”.
Bradley Cooper mélyre merészkedett az emberi lélek küzdelmeinek bemutatásában. Szembesített azzal a gyakori élethelyzettel, amikor valaki a gyermekkori traumáját nem tudja feldolgozni, élete végéig cipeli lelki terhét és hiába kap segítséget azoktól, akik szeretik, tisztelik, mégis megragad a sértettségében, fájdalmában. Mondhatnánk, hogy közhelyszerű annak a jelenségnek a bemutatása, hogy hiába kap az ember a lelki gondjaiban segítséget, a nehézségei feldolgozásban, a neheze akkor is rámarad. Számomra mégsem volt banális annak a megjelenítése, hogy az emberi lét velejárója az, hogyha valakinek nem sikerül megbirkóznia a lelke mélyén dolgozó fájdalmaival. Ezt az emberi drámát érzékenyen és ízlésesen mutatja be Bradley Cooper a Csillag születik című film már többszörösen feldolgozott és átírt történetén keresztül, mely alapvetően egy love story. Cooper a szerelem felemelő és a válságos szituációin és a főszereplők életszerű, hol felemelő, hol feszült párbeszédein keresztül visz minket egyre közelebb lelki életükhöz.
A két főszereplő ellentétes utat jár be a karrierjében. A férfi a nőt segíti, emeli karrierjében egészen a Grammy díjig, miközben ő már nem találja a visszautat. A nő szerelmével segítené, de a férfi nem tud élni azzal a szeretettel, amely elfogadja hibáival és tökéletlenségével együtt. Egyszerre önzetlen és féltékeny, aminek az ellentmondásával nem tud mit kezdeni és belebukik.
A film hangulata, a közeli képek, a sűrű atmoszférájú jelentek végig fenntartották bennem azt a feszültséget és figyelmet, ami számomra az igényes filmek közé emeli az alkotását. Bradley Cooper nemcsak jól és egyedi stílusban rendezte meg a filmet, hanem – főszereplőként – nem először bizonyítva, elszakadva a gagyi vígjátékoktól, hogy nagyon jó színész. A játékában semmi manír nem fedezhető fel, természetesen és hitelesen viszi végig a tehetséges, de labilis művész lelki küzdelmeit a végső, visszafordíthatatlan pontig. Megtudtuk, hogy Cooper énekelni is tud, és ha a filmvágók trükközése nem vert át minket, akkor a gitár sem dadog a kezében.
Lady Gaga-ról tudjuk, hogy nagy zenei és előadói tehetség, de mint színész is bizonyított ebben a filmben. Nagyon jó, hogy nem más – valamelyik sokfilmes sztár – kapta meg ezt a szerepet, hanem ő. Tökéletesen és természetesen formálta meg a korábban nagy elődök által sikerre vitt főszerepet. Az Oscar jelölés valószínű, de talán a díjat még nem neki szánják a filmkritikusok, ahogy viszont Coopernek most nagy esélye van a filmmel, a főszereppel, de arra van még jelentkező, Rami „Freddie Mercury” Malek.
A Csillag születik zenéje is minőségi, Lucas Nelson és Lady Gaga közös szerzeményei ütősek. A fő dallal nyerhet egy arany szobrot Lady Gaga.
Hamarosan meg fogom újra nézni.
Csizmadia Attila