Színház:
Kaposvári Csiky Gergely színház vendégjátéka a Nemzeti Színházban
Cabaret, Szöveg: Fredd Ebb, Zene: John Kander
Alapjául John Van Druten: I am a camera című színdarabja szolgált, amely Christopher Isherwood Isten veled, Berlin! (Goodbye to Berlin) című könyve alapján készült.
Rendező és koreográfus: Bozsik Yvette
Szereplők: Mikecz Estilla, Vati Tamás, Mohácsi Norbert, Nyári Szilvia, Kalmár Tamás, Roehnelt Zsuzsanna, Sarkadi Kiss János, György-Rózsa Sándor
Film:
Kabaré (Cabaret, amerikai, 1972), Broadway musical (1966) adaptációja
Rendező és koreográfia: Bob Fosse
Szereplők: Liza Minnelli, Michael York, Joel Grey, Helmut Griem, Marisa Berenson, Fritz Wepper, Elisabeth Neumann-Viertel, Ralf Wolter
Díjak: 8 Oscar (!) és 2 jelölés, 3 Golden Clobe és 6 jelölés, 7 BAFTA és 4 jelölés.
Van egy ikonikus, nagysikerű, díjesővel elismert film, és van egy több, mint 50 éve a világ színpadjain folyamatosan játszott musical. A Kabaré. A Cabaret.
A múlt héten láttam a Kaposváriak vendégjátékát, és ennek kapcsán a napokban újra, sokadjára megnéztem a „A filmet” is.
A filmet felesleges méltatni. Bob Fosse eltalálta azt a tökéletes arányt, hogyan lehet egy zenés film egyszerre szórakoztató, izgalmas, érzelmeket, lelki folyamatokat és történelmi kort bemutató, úgy, hogy mindeközben a mának is hordozza az aktuális társadalmi, politikai üzenetét. Azt gondolom, hogy a musical Broadway bemutatója után hat évvel elkészült film nagyon sokat tett azért, hogy szinte nincs olyan szezon, hogy Magyarországon ne játszanák éppen valamelyik színházunkban, hasonlóan más országokhoz. Viszont ha nincs musical – a világslágerrá vált dalaival -, akkor nincs a film. Ez így nagyszerű.
Bob Fosse és a forgatókönyvírók belenyúltak a színpadi történetbe. Feszesebbre húzták a storyt, új szálakat hoztak be a musicalhez képest (Fritz és Natalia szerelme, Sally, Brian és Max hármasa), egy másikat háttérbe szorítottak (Schneider asszony és Schultz úr). Figyelembe kell venni, hogy a film egyedi hatást képes elérni, ahogy ez esetben is – a joggal díjazott – operatőri munka miatt. Ami számomra megnyerő a filmben, hogy úgy musical, hogy közben a szereplők a párbeszédek között nem „fakadnak dalra” hirtelen, hanem a nagy slágereket a Kit-Kat Kabaré színpadán adja elő fantasztikus – Oscart és Golden Globe-ot érő – hatásfokkal Joel Grey és Liza Minnelli.
Forrás: Kaposvári Színház web oldala
Bozsik Yvette számára is nagyon kedves lehet a Cabaret, mivel nem először állítja színpadra. Isten ments, hogy hasonlítgassuk a filmhez, úgy nem is szabad beülni a színházba a Cabaret-ra. A kaposvári előadás nem váltja meg a világot, de a színpadképi és egyedi ötletekkel (pl. a konferanszié, Vati Tamás halandzsás fenyegető politikai „beszéde”) teszi szerethetővé a nézők számára. A rendező-koreográfus Bozsik Yvette nem aktualizál erőltetetten, hanem benne hagy minket a 30-as évek Németországában. Jól látja, hogy nincs rá szükség, mert a történet üzenete – sajnos – mind társadalmi, mind etikai, mind politikai kérdésekben aktuális maradt.
Forrás: Kaposvári Színház web oldala
Ezen az estén rám elsősorban Mikecz Estilla (Sally) és Vati Tamás (konferanszié) játéka hatott. Estilla önbizalommal telten, határozottan játszik, énekel, táncol úgy, hogy hitelességet, természetességet sugároz. A nagyszerű és elismert táncos Vati Tamás pedig bebizonyította, hogy a tehetség átjárhatóvá teszi a művészt a színpadi megnyilvánulásokban. Vati bátran énekel, „színészkedik” és az előadás során egyre meggyőzőbben adja át a közelmúlt európai történelmének napjainkra is igaz visszásságait: a pénz és az érdek hatalmát, az álságos, szőnyeg alá söprő viselkedést, a politikai manipuláció hatalmát, az igazi és őszinte tolerancia hiányát. Arra van jelenleg nagyobb esély, hogy a Cabaret még sokáig aktuális marad.
A Városmajori Szabadtéri Színpadon újra látható lesz június 23-án a Kaposvári Csiky Gergely színház előadása. Hátha van még rá jegy.
Csizmadia Attila