Star Wars: Az utolsó jedik

(Star Wars: The Last Jedi)
(amerikai, 2017.)
Rendező, forgatókönyv: Rian Johnson
Szereplők: Mark Hamill, Carrie Fisher (†), Daisy Ridley, Adam Driver, John Boyega, Oscar Isaac, Lupita Nyong’o, Andy Serkis, Domhnall Gleeson, Anthony Daniels, Gwendoline Christie, Laura Dern, Benicio Del Toro

Be kell vallanom, hogy az első, vagyis a már időrendben középső helyre került Star Wars trilógiát néztem meg eddig. A többi epizódból csak a televízióban elcsípett jeleneteket láttam. Ritkán nézek meg tömegszórakoztató filmet, de ez nem jelenti azt, hogy olyan elvetemült sznob lennék, aki nem fogadja el ennek a műfajnak a szükségességét.


A kíváncsiság hajtott: mitől üt még ma is ekkorát ez franchise sorozat? Miért tekintette meg az írásom születésének napjáig, három héttel a magyarországi bemutató óta 700.000 (!) néző a Star Wars franchise nyolcadik epizódját? Az érdekelt elsősorban, hogy mik azok a jellemzők, elemek, amiért ilyen széles réteget meg tud érinteni ez a mozifilm? Úgy érzem, hogy megkaptam rá a választ és ezért került be az ajánlásaim közé Az utolsó jedik.

Úgy helyezkedtem el a Multiplex mozi kényelmes foteljében, hogy az előtérben hagytam a tömegfilmekkel kapcsolatos sztereotípiáimat. Elhatároztam, hogy igyekszem jól érezni magam és átadom magam a látványos mozizás élményének, aztán ha lesz min elgondolkodnom, akkor úgy lesz, ha pedig nem, akkor sincs semmi baj.

Az első pillanattól kezdve elragadott és lekötött a történet. A képi világ, a jól megformált karakterek, a javarészt kiszámíthatatlan fordulatok garantálták azt, hogy egy másodpercet sem unatkoztam. A 152 perc (!) elrepült. Úgy álltam fel a helyemről, hogy már arra gondoltam, jó lenne minél hamarabb látnom a folytatást.


Ez a film is megmutatja, hogy a digitális technika segítségével már szinte nincs határa a látványos, hatásos és életszerű vizualitásnak. Ez már az alap egy ilyen nagy költségvetésű mozi esetében. Mitől több mégis, mint sok más látványos tömegfilm, mitől működik a Star Wars franchise ilyen elképesztő módon? Szerintem egyrészt azért, mert egyszerre képes valamennyi generációt megszólítani, másrészt azért, mert a mese, a misztika, az emberi viszonylatok, kapcsolatok, a humor, az irónia, a dráma, az érzelmek, a politika, az emberiség múltja, jelene, jövője jó arányban kevert elegye eredményezi a hatást.


A film története, jelenetei, fordulatai, izgalmai és azok felületi értelmezési síkja önmagukban is lekötik a nézőket, aki pedig – szemléletének megfelelően – többet szeretne mögé látni, az is megkapja a „magáét”, legyen az a politikai és gazdasági hatalom kritikája vagy éppen a transzcendens világ megjelenítése. A földi élet keretein túlmutató létezés valószínűsége, a technikai tudás és az egyéni képességek felhasználásának felelőssége, a hit ereje, az univerzális összefüggések, az ok-okozat és a polaritás törvényszerűségei mind-mind megjelennek a filmben, ha túlzottan nem is elmélyülve. Pont annyira vannak jelen ezek az elemek, hogy széles réteget meg tudjon érinteni és szórakoztatni. Az, hogy a többi részhez képest milyen Az utolsó jedik, nem tudom megmondani, de számomra ez nem is volt érdekes. Ez amúgy is erősen szubjektív. Az érdekelt elsősorban, hogy rám, – aki nincs benne a Star Wars rajongók táborában -, arra hogyan hat Az utolsó jedik? Jól.
Gondolom kiderült az írásomból, hogy szívesen ajánlom megtekintésre.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.