(magyar film, 1985)
Rendezte: András Ferenc
Forgatókönyv: Bereményi Géza
Operatőr: Ragályi Elemér
Főszereplők: Eperjes Kátoly, Cserhalmi György, Kiss Mari, Udvaros Dorottya, Koltai Róbert, Majos Tamás, Melanie Jeane
A Love, Love, Love – Mike Bartlett angol színpadi szerzőtől származó – előadás kapcsán jutott eszembe egy hasonló témát feszegető magyar film, A nagy generáció, mely a hazai lázadó beat nemzedék későbbi sorsát mutatja be a nyolcvanas években. Arról a magyar helyzetről szól a film, melynek az angol megfelelőjét a Love, Love, Love című előadásban a középső idősík mutat be. (Írtam róla a Színház rovatban.)
A nagy generáció című film a langyos, ma már retró korszaknak számító 80-as évek közepén játszódik, akkor, amikor már puhulni kezd a diktatúra, már kezdenek beindulni a magánvállalkozások a hiánygazdaságot kihasználva, és még senki nem gondol arra, hogy eljöhet az a bizonyos rendszerváltás. A kis generáció tagjai, melyről később az Első emelet énekel, ekkor húsz év körül járnak. A nagy generáció pedig már a középkorát tapossa. És az eszméit.
A film az illúzióit és elveit elvesztő nemzedéket mutatja be, amelynek egyes tagjai (Cserhalmi, Koltai és Kiss Mari figurája) a lassan érkező szabadságot rosszul értelmezve gátlástalan, önző érdekemberekké váltak, mások pedig sodródó, felelős felnőtté válni képtelen, az emlékeiből élő emberré alakultak át (Eperjes Károly figurája).
A film pontosan mutatja be azokat az embereket, akik, bár leszámoltak a beat nemzedék szép eszméivel, közben mégis abból igyekeznek megélni, hogy ők „akkor és ott voltak”. Nosztalgiáznak, verik a mellüket a dicső múltra hivatkozva, miközben körülöttük szétesett kapcsolatok, családok és tönkretett gyerekek hevernek. A messziről jött, hazatérő disszidens (Cserhalmi György) kamuzik, igyekszik mindenkit lehúzni. A gyermeteg rádiós DJ (Eperjes Károly) nem találja helyét a „felnőtt” világban, az ügyeskedő vállalkozó pedig mindenkit zsebre vág, megvesz (Koltai Róbert). Mindenki mindenkit megcsal, átver, ügyeskedik és reménykedik, hogy fenn tudja tartani a generációja nagyságának látszatát. A gyerekeiket viszont nem lehet átverni. Vagy éles kritikával és őszinteséggel, vagy lelki problémáikkal reagálnak a nagy generáció erkölcsi csődjére.
Bereményi Géza forgatókönyve remek. Az érdekes és életszerű történeten keresztül el tudja mondani mindazt, amit – mint a nagy generáció hiteles tagjának, Cseh Tamásnak szövegírója – gondol nemzedékének 1985-ös állapotáról. András Ferenc rendezői munkájáról is ez mondható el.
Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a Love, Love, Love színdarab angol főhőseivel szemben a magyar nagy generáció a kommunista diktatúra irreális és nyomasztó légkörében élt, lényegesen nehezebb politikai, társadalmi és gazdasági környezetben. Bereményi Géza és András Ferenc ezt a tényt is jól érzékelteti velünk. A tökéletlenségükben és a helyzetükből adódóan is megtévelyedett szereplőket szerethetővé teszi számunkra, ezzel szemben Mike Bartlett sokkal inkább ítélkezik antihősei felett. A két mű ugyan nem hangsúlyozza, de a nagy generációnak mindkét országban nagyon fontos szerepe volt a megmerevedett, diktatórikus társadalmi és politikai korszak fellazításában, és a művészetekre való pozitív hatásában.
A színészek közül nem emelek ki senkit, mert mindenki zseniálisan, tökéletesen és életszerűen adja át a korszak egy-egy tipikus figuráját. Cserhalmi Györgyöt, Eperjes Károlyt, Koltai Róbertet, Major Tamást, Kiss Marit, Udvaros Dorottyát felesleges méltatnom. Ott van az egész eddigi pályájuk ékes bizonyítékként.
Érdemes megnézni a filmet, vagy, ha mát láttátok, újra.
Csizmadia Attila
Kacsolódó írásom: